Rólunk

Ah, az valódi szenvedély, amit a kertész fái iránt érez; szenvedély, melyben van szerelem, bánat, féltés, kéjérzet és sötét búskomorság; melynek van vágya a távollétében, öröme a viszontlátásban, keserve az elmúlás fölött.

A kezdetek…

Már gyerekkoromban is szerettem a természetet, növényeket és állatokat. Igaz más kontextusban találkoztam velük: focizás a paradicsompalánták mellett és közte, hibridkukorica fattyazás, később címerezés. A nyulaimnak lucerna szállítás a biciklicsomagtartón a „hereföldről”… Nem mindig szerettem csinálni, de szép emlékek.

Aztán másfelé fordult velem a világ, a műszaki/informatikai tudományok felé vettem az irányt és ez még a mai napig is tart.

De mindig álmodoztam, hogy lesz egy saját gazdaságom, állatokkal és növényekkel.

A közel múlt..

És sikerült! 2006-ban csináltam egy kis horgásztavat. Vagyis nem is kicsit, mert nekem soha nem “sikerül” valamit csak kicsiben csinálni. Ennek a családom nem mindig örül, de azért támogatják az ötleteimet. 

Letettek állataim, halak, kígyók, békák, na és bírkák és az öntörvényű kecskék. Hűséges kutyáim. RIP Balu és Maci

Az élet más munkahelyre irányított, igaz még mindig az informatika világában maradtam, így kellett valami, ami kikapcsol a napi feladatokból. Elvégeztem a méhész tanfolyamot. Akkor már kellenek méhek is! Lettek, vannak, szúrnak. Ha már van tavam, letettem a halász/haltenyésztő vizsgát is. És még itt sem volt megállás: kertész is lettem egy nagyszerű Tanár Úr segítségével.

Ha már kertész vagyok, legyen kertem is. Lett egy, kettő, három…. és sok. Sok-sok fával: birs, körte, alma, kajszi, szilva, cseresznye, kivi, füge, gránátalma. Persze szőlő és fólia alatt paradicsom, paprika, uborka, dinnye, padlizsán és még sok minden… olyan is, ami nem is kelt ki. 

A jelen…

Most meg lett/lesz egy tulipánosom. Vagyis tulipánosunk.  Mert ezt egyedül már nem győzöm csinálni munka mellett. Kell a segítség a családtól. Jönnek a látogatók, és jön a sok pozitív visszajelzés. Legalábbis remélem, hogy pozitív lesz. 

A jövő…

Ki tudja, mi lesz még. Én bizakodó vagyok…  Talán bio fekete berkenye?